Nos, első történetnek elmesélem azt, amit nemrég nagymamámtól hallottam. Milyen is volt a kávézás ezelőtt kb. 55-60 évvel? Egy pár nappal ezelőtt egy kis faluban jártam, Galgamácsán, ahol mamám egy számomra hatalmas kertet gondoz. Elmentem hozzá és beszélgettünk egy jót. Felmerült témának a kávé. Na, én máris kérdésekkel bombáztam, miközben a mákot fejtette: -Mama, régen, a te gyerekkorodban milyen volt a kávézás itt a falun? Erre ő elkezdte mesélni nekem a történetet: - Hát fiam, képzeld el, amikor én még kislány voltam, talán még tőled is fiatalabb, akkor kezdett elterjedni felénk a kávézás. Úgy készítettük, hogy volt egy lábos, ami kizárólag kávéfőzésre szolgált. Ebbe az edénybe vizet tettünk oda forrni és bele kellett tenni a "kávét". Két fajta kávé közül válogathattunk abban az időben, mivel csak ennyi létezett. Az egyik a "Családi" kávé volt, a másik pedig a "Zamat" kávé, de ha jól emlékszem a Családi kávé finomabb volt. (Ahogy utánanéztem mindkettő csak gabona-cikória keverék, tehát koffeinmentes kávépótló.)

Aztán folytatta: - Na, oda tettük forrni a vizet, három evőkanállal kellett beletenni a kávéból, és még hozzátettünk két darab kapszulát, aminek "franck" v olt a neve. (A képen a piros cső alakúban vannak ezek.) 

Ezt folyamatosan kevergetni kellett, mert könnyen kifutott volna. 5 perc után kész is volt, de még nem teljesen, mert megvártuk míg leülepszik a "zacc" az aljára. Majd a tetején lévő kávét frissen fejt tejbe öntve, házi sütésű kenyér kíséretében megittuk. Erre mondtam azt, hogy hasonlít ez a török kávéhoz. Pontosabban abban, hogy nem szűrik le a kávét, hanem ott is megvárják míg leülepszik az aljára a zacc. Mama elmesélte még azt is, hogy volt két tehenük. Az egyiket Kulacsnak hívták, a másikat Bödének. Ő nem itta meg csak a Böde tejét, és persze más kritériumoknak is meg kellett felelnie annak a tejnek. Akkor szokott le a kávézásról, mikor elkerült másik iskolába és korán reggel indult útnak, olyan korán még nem voltak megfejve a tehenek, csak az előző esti tejet ihatta volna meg, nem volt annak ugyan semmi baja, de mamám nem itta meg, így a kávézásról is lemondott. Később azt is elárulta, hogy ezután érkeztek meg a Közértekbe a babkávék, melléjük ki voltak helyezve őrlők, ahol a vásárlók beleőrölték a megvásárolt babkávémennyiségüket egy zacskóba. 

 Majd mikor otthon, - akkor már "kotyogóson" - megfőzték a kávéjukat az emberek, azt mondta mama, hogy igaz, volt már előrecsomagolt őrölt kávé is a boltokban, de azt nem vették az emberek, mert úgy vélték, hogy az általuk őrölt( nem darált még majd erre is vissza térek) sokkal finomabb.

(A képek forrása: Google)

 

The Coffee End

Egy picit magamról: én egy hagyományos barista tanfolyamot végzett fiú vagyok, aki imádja a kávét, a kávébabtól kezdve a lefőzött fekete nedűig és elkészítésének minden egyes akkordját. Persze nagyon érdekel a blogolás is, ezért gondoltam miért is ne írjak arról, ami igazán érdekel? De egyelőre ennyi elég is magamról. Kezdjük is el az első "történetet" magáról a baristáról, ki is ő? A wikipédia szerint: A barista (bariszta, magyar kifejezéssel kávépincér) olyan személy, aki főként espresso és egyéb kávéfajták elkészítésével és felszolgálásával foglalkozik.

 Ez teljes mértékben igaz, de számomra ez kicsit több. Egy barista akkor lesz barista, ha nem a megélhetésért lett az, hanem mert szereti és napi szinten gyakorolja a kávékészítést, odaadással, alázattal, szenvedéllyel. Azért nem írtam magamra azt, hogy barista vagyok, mert attól, hogy imádok kávét készíteni (készíteni nem főzni, erre még visszatérek)nem gondolom magam baristának, mert még nem dolgozom ebben a szakmában, nem gyűjtöttem kellő tapasztalatot, hogy ezt kimondjam. És nem is tudom azt mondani valakire, hogy jó barista, amikor látom rajta, hogy utálja azt amit csinál. Odahoz nekem egy hideg latte macchiatonak mondott valamit vagy egy tejes kávét cappuccinonak mondva, na, azt nagyon nem szeretem, ez a barista szakma gyalázása. 

Úgyhogy összefoglalva, számomra egy barista az, aki napi szinten jó kávékat, viszonylag egyforma minőségell készít és mindezt úgy, hogy élvezi, szenvedéllyel teszi és alázatos a szakmája iránt. Azért lett az oldal neve The coffee end, mert szerintem a kávéra oda kell figyelni az elejétől a végéig.

The Coffee End